A sereghajtók közé tartozó MÖSE elleni meccs ezúttal sem tartogatott sok izgalmat. Mintha az ellenfél sem törné már magát nagyon, mi pedig szépen lehozzuk a vasárnap esti mozgást. Egyedül a második félidőben izgulhattunk kicsit, hogy a hazaiak ügyetlenebb játékosai kárt tesznek-e valamelyikünkben, de azon kívül, hogy Szemi egyszer kúszva jött le a pályáról, nagyobb baj nem történt.

MÖSE-KRSE 24:39 (12:20)

Két nappal később jött következő meccsünk. A Rufusz idén teljesen megújult és megfiatalított csapattal nevezett a bajnokságba, eddigi eredményeik alapján azonban mi számítottunk esélyeseknek. Ezt nagyon erős első negyed órával alá is támasztottuk, a kezdeti gólváltást követően 10:3-ra elléptünk. A védekezésünk kevés lövőhelyzetet engedélyezett, a kapusok párharcát pedig az első perctől kezdve utcahosszal nyertük. A vendégek a sokkból ocsúdva zárkózni kezdtek és feljavultak támadásban, hátul azonban nem tudták megoldani sem Misi egyéni akcióit, sem Robin lepattintós cseleit. A 16:12-es félidei előny még elővigyázatosságra inthetett, de a második félidőben átszaladtunk a sárga mezeseken. Andris nagyon élt középen, sokszor forgatta meg védőit, és a gyors felhozatalokból elvállalt átlövéseink is ültek. A különbség 8-9 gólra is nőtt, majd pár cserével és általános kiengedéssel engedélyeztünk egy 0-4-es szériát a Rufusznak. Az utolsó percek  adok-kapokja miatt végül csak négy góllal nyertünk, de a meccs egészét nézve hibátlanul oldottuk meg a jó benyomást keltő vendégek elleni meccsünket, megkoronázva győzelmi szériánkat és 8-0-ás mérleggel búcsúztatva Szemit.

KRSE-Rufusz 32:28 (16:12)