A Lakóhely idén nem járult hozzá a hétközi meccshez, így az ő hazai pályájukra mentünk vasárnap reggel 9-re. Az egyik bírót is megzavarta ez, hiába kereste a csapatokat a Zrínyin. Az első félidő így egy játékvezetővel ment le, de amilyen lapos meccs volt, ez nem osztott, nem szorzott.

Kicsit rozsdásan kezdtünk, a kezdeti támadások elég formátlanok voltak, de védekezéssel ezt tudtuk kompenzálni. A Lakóhely kerete mintha erősödött volna, különösen a széleken, a belső hármasukat viszont jól kézben tartottuk, és így igazából a szélekre sem sok labda jutott. Pár közbelövés betalált, de ehhez a "vendégeknek" háromszor annyi kísérlet kellett, a blokkokból, védésekből pedig egyre gyakrabban tudtunk indulni. A félidő vége felé kis megtorpanás jött, kettőre zárkóztak a pirosak, a kialakuló csapkodó, hibákkal tarkított játékból viszont mi jöttünk ki jobban, és egy 4-0-ás rohammal nyugodtan mehettünk szünetre.

Mintha fel is adta volna s sérülésektől is sújtott Lakóhely, leginkább védekezési hibáinkból tudtak megélni a második félidőben, míg mi szépen és gyorsan értünk a kapu elé, a legnagyobb veszély a helyzetek túljátszása volt. Laci keze sült a legjobban, az indulások mellett a talpról elengedett bombák is feküdtek. Csendesen lepergett a meccs maradéka, egyszer feljött az ellenfél még hatra (27:21), de a végét megint megnyomtuk, helyt állva a rendhagyó vasárnap reggeli hazai meccsen, egyben Szemi búcsúztatóján. Jó utat, sok sikert, várunk vissza a csapatba, ha erre visz majd az utad!