A szokásos lelkiismeretes alapozás és egy önbizalomnövelő simontornyai tornagyőzelem után vágtunk neki a 2014/2015-ös bajnoki évadnak, a tavalyi keret Szemivel megerősítve szeretne mindeképp előbbre végezni a bronznál, leginkább a dobogó tetején.

Nagy találgatás előzte meg a meccset, kik is a Sirályok? Aztán a bemelegítésnél sok ismerős arcot láttunk, a feljutó csapat az Erdőkertes-Tungsram-Láng vonalból született. A játék képe alapján nem gondolom, hogy kiesési gondokkal fognak küzdeni.

Mi viszont alaposan megküzdöttünk velük az első percekben, 2:0-ra el is mentek, mi se elöl, se hátul nem találtuk a helyünket. Eztán sem parádéztunk, de jöttek az első védések, az első indulások, és 4:2-re fordítottunk. Az ellenfél legalább 3 kapufát lőtt ziccerben, a védekezésünket bizony néha alaposan megkavarták, de ebből a szerencséből saját rontott ziccereink miatt nem tudtunk 2-3 gólnál nagyobb előnyt kovácsolni. Aztán ahogy kezdtük érezni a beállós elleni védekezést, a Sirályok egyre nehézkesebben tudtak gólt lőni, a félidő hajrájában pedig egy jó kapusteljesítménnyel és pár perc koncentrált támadójátékkal elmentünk öttel.

A szünet után is a hazaiak idegeskedhettek, mi pedig jól megéltünk a hibáikból, és kényelmes 6-7 gólos előnyt építettünk ki. Azt viszont rosszul számítottuk ki, hogy mikor lehet kiengedni, és az utolsó 10 percben lépésről lépésre közelebb engedtük az önmagukat hergelő Sirályokat. Ilyen helyzetekben mindig nehéz megállapítani, melyik fél hibájából lesz kakaskodós a meccs, de az biztos, hogy ez nem nekünk kedvezett. Támadásban jött a lila köd, egészen hajmeresztő elképzelésekkel, a leszegett fejjel előrerohanó újonc pedig könnyű átlövésekből és betörésekből zárkózott. De ahogy (többnyire) lenni szokott, annyira még épp észbe kaptunk, hogy nagy izgalomra ne legyen idő, a meccs közepén mutatott 15 perc jó játékkal bezsebeltük a 2 pontot.