Régi BP I/A-s riválisainkkal a mai napig baráti jellegű a viszony, és ez a meccsen maximálisan érvényesült is, a második félidő közepén még a csapatsárgáknál tartottunk. A vendégek erősen tartalékos kerete miatt a mérkőzés végkimenetele nem lehetett kérdéses, mi az elejétől fogva jó védekezéssel és gólra törő játékkal rukkoltunk ki, csírájában elfojtva a meglepetés esélyét. Bár a lerohanásokba sok hiba csúszott, de így is annyi labdát szereztünk az éber védelemben, hogy bőven potyogtak a könnyű gólok. A beállót és az ellenfél jobb oldalát teljesen levettük a pályáról, a széleket egy stabil kapusteljesítménnyel hatástalanítottuk, egyedül a ballövővel akadtak gondjaink. Ezek azért annyira nem voltak vészesek, erről az első félidőben kapott 5 gól is tanúskodik.

A második félidő nem kerül az emlékkönyvbe, a biztos előny tudatában temérdek, részben hajmeresztő hibát vétettünk, a rossz indításoktól kezdve az egyszerű labdaelhagyásig, illetve átgondolatlan és hanyag lövések tömeges elvállalásáig. A védekezésben sorra ettük a szélső befutást, de azért annyit mindig beletettünk a meccsbe, hogy valós veszély ne merüljön fel. A sok gyenge minőségű lövés miatt nem lett +15 vagy 20 a vége, a kapusteljesítményünk az egész meccsen remek volt. Máténak és Ferinek jobbulást kívánunk, reméljük, a Rév elleni erőpróbán mindketten pályán lehetnek.